szláv egyházi nyelv: Eredetileg azonos volt egy óbolgár nyelvjárással, amelyre Szt Cirill, Szt Metód és tanítványaik lefordították a gör. szertartáskv-eket. Számos helyi változata van: macedóniai, bolgár, szerb, cseh, román és keleti szláv. Nem társalgási nyelv, mégsem tekinthető holt nyelvnek, mert a szláv nyelvekkel kölcsönhatásban lassan változik; nyelvtani rendszere állandó, szókincse gazdagszik. A helyi szláv nyelvet beszélők megértik. A bolgár Trnovo irod. isk-ja, a szerbiai seszavszki isk. és az ún. második délszláv hatás elsősorban a pszichológiai ábrázoláshoz szükséges nyelvi eszközökkel, kifejezésekkel, díszítőelemekkel gazdagította a ~et. A századok során a helyi szláv nyelvek, nyelvjárások egyre inkább elkülönültek a ~től. A szekularizáció során a ~ fokozatosan visszavonul a világi irod-ból, és megmarad szertartási nyelvnek. A nyelvészet (szlavisztika, russzisztika) korábban használta az ószláv és egyházi szláv terminust, ma inkább óbolgár nyelvjárásról v. ősszláv irodalmi nyelvről beszélnek, amely a 9-18. sz: a délszlávok, a 10-18. sz: a keleti szlávok, a 9-11. sz: a morvák, csehek és a 14-18. sz: a moldáviai románok irod. nyelve. - Az OOE lit. nyelve a 11-18. sz: az egyik orosz irod. nyelv (a másik a köznyelvi óorosz). A két nyelv kölcsönhatásban fejlődött. Az oroszok a 10. sz. végén délszlávok által készített ford-okban ismerkedtek meg az új hit gyakorlásához szükséges kv-ekkel. Ezért nem kell mai orosz nyelvre lefordítani az OOE-ban használatos ~ű kv-eket. A ~ ezért az egyh. és világi témájú régi orosz irod. emlékek zömének a nyelve. Fejlődését több irod. isk. is befolyásolta. A 12-13. sz. átmeneti pol. megosztottság hatott az oroszo-i ~re is, amelyen belül több irányzat alakult ki. Az egységes államiság kialakulásakor (15-16. sz.) végbement a nyelvi egységesítés is, visszatértek a kerség felvételekor már ismert nyelvi normák. A 15-16. sz. Oroszo-ban két kulturális központban két nyelvi isk. fejlődött ki: Moszkvában és Ny-Oroszo-ban (Ukrajnában). A helyi nyelvek, nyelvjárások jelentősen hatottak a helyi lit. nyelvre is. A 17. sz: az egyh. kultúra régi közp-jaihoz (Kijev, Moszkva, Novgorod) újabbak társultak, pl. Vilna. A nyelvi normák ma igazodnak a moszkvai irod. nyelvhez, mely alapja lett a köznyelv rendszerezésének is. I.E.

Szov. szlavjanovegyenie 1966:1. sz. (Konyilenko, M. M.: Kak szleduet nazivaty jazik drevnyejsih pamjatnyikov szlavjanszkoj piszmennosztyi?) - Uszpenszkij, V. A.: Arhaicseszkaja szisztyema cerkovnoszlavjanszkogo proiznosenyija. Moszkva, 1968. - Voproszi jazikoznanyija 1977:4. sz. (Filin, F. P.: Orgenyicseszkom i funkcionalnom sztatusze szovremennogo russzkogo lityeraturnogo jazika)